A Könyvünnep díszvendége: Székelyudvarhely

A Budavári Könyvünnep alkalmából minden évben választanak egy díszvendéget: idén Budapest I. kerületének egyik testvérvárosa, Székelyudvarhely tölti be ezt a kitüntetett szerepet.  A város Romániában, a Kis-Küküllő két partján terül el. Hargita megye második legnépesebb települése, továbbá Székelyföld történelmi és művelődési központja. Egyesek az erdélyi magyarság szellemi fellegvárának tartják – kézenfekvő tehát egy nagyszabású kulturális eseménnyel erősíteni a testvéri kapcsolatot.

Székelyudvarhely történelme hét évszázadra nyúlik vissza, egy 1301-ből fennmaradt dokumentumban említik először, Uduord néven. Később valószínűleg Zsigmond király emelte városi rangra. Itt született 1553-ban Erdély egyetlen székely fejedelme, Székely Mózes, a 19. században pedig Székelyudvarhely központtal alakult meg Udvarhely vármegye – hogy csak néhány jelentős eseményt ragadjunk ki a település múltjából. A város ma is időkapszulaként őrzi a századok emlékeit. Legfontosabb történelmi mementóját a Székely Támadt vár vagy másnéven Csonkavár romos maradványa jelenti, a Főtér pedig az Osztrák–Magyar Monarchia hajdani világát idézi.

Székelyudvarhely legtöbb műemléke a kereszténységhez kapcsolódik, gondoljunk akár a 13. századi Szentszív-kápolnára, vagy a 18. századi ferences templom és kolostor barokk épületére. Hasonlóan impozáns az eklektikus-szecessziós épület is, amely otthont ad a Tamási Áron Gimnáziumnak, amit 1593-ban eredetileg Római Katolikus Gimnázium néven alapított Vásárhelyi Gergely jezsuita szerzetes, a reformáció ellensúlyozására. Az intézmény 28 évvel ezelőtt vette fel a Kossuth-díjas író nevét, mivel Tamási Áron itt folytatta tanulmányait. A településen működik Erdély egyik legnagyobb hírnevű protestáns oktatóközpontja is, a Református Kollégium, melyet 1670-ben hozott létre gróf Bethlen János. Itt koptatta az iskolapadot a közelmúltban elhunyt Kányádi Sándor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi költő, Budavár díszpolgára. Bár az iskolák fejlesztése eredetileg a valláshoz kötődött, ma is jelentős szerepet játszanak a város életében. Korábbi adatok szerint Székelyudvarhely minden negyedik lakosa diák – méltán nevezhetjük tehát oktatási központnak a települést.

A tanulmányok mellett a művelődésre is nagy hangsúlyt fektetnek, Székelyudvarhely kulturális intézményei nemzetközi szinten is elismertek. A városi polgárok erejéből megszületett Művelődési Házban kézműves workshopokat és kamaraesteket tartanak, továbbá itt működik az 1800-as években alapított Székely Dalegylet is, melyet az Aranykoszorús Kórus címmel és a Kodály-díjjal is kitüntettek. A Tomcsa Sándor színházban elsősorban a kortárs szerzőket támogatják, igyekeznek színre vinni a jelenkori társadalom égető problémáit, de könnyedebb darabokkal is foglalkoznak, hogy az egészen fiatal generációt is a nézőtérre tudják csábítani. A székelyudvarhelyi Városi Könyvtár nem csak a régió legmodernebb könyvtári szolgáltatását kínálja, de olvasóklub és filmklub is működik az intézmény falai között, továbbá egész évben szerveznek olyan közművelődési programokat, mint a Magyar Kultúra Napja, az Anyanyelv Nemzetközi Napja, a Très Court – Nagyon Rövid Filmek Nemzetközi Fesztiválja, a Magyar Népmese Napja vagy épp a Magyar Tudomány Napja.

Ilyen kulturális háttérrel nem is csoda, hogy Székelyudvarhely számos kiemelkedő személyt, nemzetközi hírnevű alkotót adott a világnak. Tompa László költő például a Vár tőszomszédságában töltötte élete nagy részét – egykori otthonában emlékkiállítás működik. De a városban nőtt fel Szemlér Ferenc író, költő, műfordító is, akinek munkásságát gyakran inspirálta szülőhazája. A székelyudvarhelyi művészek közé tartozott Csanády György költő is, aki 1921-ben szerezte a Székely himnusz szövegét, melyet később Mihalik Kálmán zenésített meg. És persze nem feledkezhetünk meg Benedek Elek íróról sem, aki a városban kezdte bölcsésztanulmányait, mielőtt „a nagy mesemondó” néven került be az irodalmi köztudatba.

Budavári Önkormányzat

Copyright
Budavári Önkormányzat 2018.