Kiadók

CZSimon Könyvek

CZAKÓ Gábor
Ész és hit

Czakó Gábor új esszékötete a hajdani Beavatás útját folytatja: test és lélek örök feszültségeit figyeli, melyek az embersors velejárói.
Mi jobb? Ész nélkül élni vagy hit nélkül?
Egyáltalán lehetséges-e? Milyen ember az esztelen?
És a hitetlen?
Hová vezet az esztelenség és hová a hitetlenség?
Az eszetlen buta és nem ért meg nyilvánvaló dolgokat, nem érti, mi a különbség egy euró és kettő között. A hitetlen még okos is lehet, mert akármeddig el tud számolni, sőt, alaposan ismeri a matekot, ráadásul számító, akár a gép, ezért sejtelme sincs az Egy, a Kettő, a Három, a Négy gyémánt csillagairól és a Sok homoktengerében egyiket sem találja.

CZAKÓ Gábor:
Nyelvédesanyánk

Anyanyelvünkről írott könyvei sorozatában Czakó Gábor talán ebben a kötetében jutott legmélyebbre anyanyelvünk megismerésében. Mégpedig a maga jellegzetes három eszközével. Ismét nagyot lépett előre a gyökrendszer többes gyökcsalád kapcsolatainak föltárásában. Az általa kifejlesztett és nyelvrégészetnek keresztelt új kutatási módszerével további meglepő eredményekre jutott. Harmadrészt a regényeiben, esszéiben, televíziós Beavatásaiban megismert misztikai tapasztalatainak alkalmazásával sikerült megértenie és föltárnia egy alig ismert X. századi magyar remekmű, a Nagymácsédi Kereszt szellemi üzenetét.

Fekete Sas Kiadó

KÓKA Rozália:
Bukovina, Bukovina.
Utam végén visszanézek

A könyv a bukovinai székelyek történetének személyes hangú felelevenítésén keresztül 120 archív fotóval, térképmelléklettel egy népcsoport „arcát” igyekszik megrajzolni.

Fríg Kiadó

FARAGÓ Imre:
Helynévrégészet 1.

A kötet a tavaly megjelent Ber Bere Berény, avagy helynévadás a Kárpát-térségben című könyv folytatása. A mostani téma a Kárpát-térség helynévanyagának, azon belül is víznevek és a helységnevek régészeti vizsgálata.

Prof. dr. MARÁCZ László:
Elhallgatott közép-ázsiai nyelvrokonaink

A szerző e könyvében bemutatja a nyelvosztályozás új, urál-altáji felfogását és megkérdőjelezi a magyar nyelv hagyományos, uráli/finnugor besorolását. Történeti áttekintést ad a nyelvészek között a 19. században zajló ugor-török háború elhallgatott tényeiről.

dr. ZSENI Annamária – JELENICZKI István:
Ön-Tér-Kép

2013-ban kezdtünk dolgozni a magyar nemzet lelkiállapotának feltárásán, megfogalmazásán. A nemzet lelkében megőrződött, elfelejtett, illetőleg elfelejtetett, vagy a hazugságok során meghamisított ÖN-KÉP-re kérdeztünk rá, megpróbáltuk előhívni a nemzet emlékezetéből azokat a drámai történéseket, amelyek meghatározták, és a mai napig meghatározzák a magyar nemzet lelki állapotát. Módszerünk a nemzetállítás technikája volt, amellyel másfél éven át dolgoztunk, majd pedig az így kapott anyagot sok száz órán át elemeztük, értelmeztük.
A nemzet sorsát befolyásoló, meghatározó évszázados, évezredes történelmi események lenyomatát a nemzet lelkületének tudattalanja őrzi. A rendszerek működésében mindig ott van a kiegyenlítődésre való törekvés, amelyet a rendszer lelkiismerete vezet. Nincs tett következmény nélkül, legyen az belülről, vagy kívülről jövő bűn a Nemzet ellen.

Az elvégzett nemzetállítási munkánk előre haladtával egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy olyan anyag birtokában vagyunk, amelyet valamilyen formában közre kell adnunk.
Elsőként film formájában fogalmaztuk meg a munka eredményeit.

A térkép nem azonos a tájjal. A mindennapjainkat a tájban éljük, részei vagyunk. A térképek a tájban való eligazodásunkat segítik. Megmutatják a rejtett utakat, járható ösvényeket, tiszta forrásokat. Filmünk olyan belső térképpé tud válni, amely megkönnyítheti, hogy a tájban eligazodjunk, és ne tévesszünk irányt. Bízunk abban, olyan érzelmi hatása van, amely a megtisztulás erejével hat.

SAMU Pál Attila
Ősi szkíta-hun írásunk

E könyv a szkíta-hunnak, székely-magyarnak nevezett ősi betűinknek eredeti ép alakját és a hozzá tartozó többféle írásmódot kutatja. Nem a szakirodalom ismeretére, hanem a látványra épít, ezért elegendő összevetni a képeket felesleges kitérőket elhagyó magyarázatokkal, hogy az olvasó átlássa az összefüggéseket ebben a kárpát-medencei szkíta-hun rezervátumban.

Hagyományok Háza

Hagyományok Háza – Az élő népművészet otthona

A Hagyományok Háza küldetése a Kárpát-medence népi kultúrájának megőrzése, életben tartása és visszajuttatása a ma és a holnap kulturális közéletébe.

A Hagyományok Házában mindig lehet valamilyen programot találni!

Táncelőadást, koncertet, gyermekprogramot, különböző akkreditált képzéseket, mesterkurzusokat, konferenciákat, ismeretterjesztő előadásokat vagy kiállításokat.

Pályázatokat ír ki a népművészet különféle ágaiban, kézműves termékeket zsűriz, kiadványokat és oktatási segédanyagokat jelentet meg, valamint szaktanácsadást végez a néphagyomány valamennyi területén. Hittel és szakértelemmel áll az olyan kezdeményezések mellé, amelyek hagyományos kultúránk hírnevét öregbítik, mint például a Fölszállott a páva televíziós vetélkedő vagy a balatonfüredi Anna-bál prímásversenye.

 

Szervezeti egységei a világhírű Magyar Állami Népi Együttes, a Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum, a Népművészeti Módszertani Műhely és a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum.

Kiadványai között megtalálhatók a Magyar Állami Népi Együttes táncelőadásai, archív népzenei lemezek és revival népzenei válogatások, a néphagyomány továbbörökítésében hasznosítható módszertani kiadványok, hiánypótló néprajzi, népzenei szakkönyvek.

Kiadványaink teljes választékát megtalálhatják webáruházunkban:

www.hagyomanyokhaza/kiadvanyok.

Hungarovox Kiadó

MADARÁSZ Imre:
A Nagy Háború nagy költője.
Giuseppe Ungaretti és az első világháború (monográfia)

Ez az első magyar monográfia Giuseppe Ungarettiről, a XX. század egyik legnagyobb olasz költőjéről, a hermetizmus nevű költői irányzat elindítójáról. Korszaknyitó tömör versei az első világháború lövészárkaiban íródtak, a magyar történelemben is oly tragikus emlékű olasz front másik oldalán. A neves italianista az „apokalipszis epigrammáit” történelmi és irodalomtörténeti kontextusban, világirodalmi és olasz–magyar kapcsolattörténeti kitekintésekkel elemzi.

KAISER László:
Mátyás király Budapesten.
Szövegkönyv Rózsa Pál operájához

A rímekben íródott szatirikus librettóban, amely egyébként egyfelvonásos színdarabként is megállja helyét, az Úr Mátyás királyt csapodár feleségével együtt leküldi az égből Budapestre, hogy nézzen szét az igazságos uralkodó a könyvesek fura világában…

 

“Mátyás

Magyar átok, könyves átok,

hamisságok, igazságok,

hallgassunk meg minden felet,

akár sír vagy akár nevet.”

Írók Alapítványa –
Széphalom Könyvműhely

JÓKAI Anna:
Átvilágítás (regény – Jókai Anna életműsorozat)

ISBN 978-615-5479-40-3, B/5, keménytáblás, színes védőborítóval, cérnafűzött 304 oldal, 3400 Ft.

A Kossuth-nagydíjas író Szent Ágoston vallomásaihoz hasonlóan, saját életútjával szembesíti önmagát és az olvasót. Történelmi tisztánlátással, hittel, öniróniával megírt, rendkívüli, új regény született.

KEMSEI István:
40 év – 40 könyv

válogatott bírálatok (irodalmi esszé)

 

„…nem is kritikakötetnek kellene tekinteni, hanem egy korszak monografikus igényű értékelésének…” – írja az irodalmunk közelmúltját-jelenét figyelemre méltó elemzésekkel bemutató könyvről Kontra Ferenc.

Kairosz Kiadó

DOMONKOS László:
Rókusi alkony – Féltett kishazák c. sorozat 1. kötete

Féltett kishazák címmel olyan sorozatot indítunk, amely a lírai közelítésmód és a szociografikus-riportszerű ábrázolás sajátságos elegyével mutatja fel írástudók különböző, gondosan számon tartott, bensőjükben féltett kishazáit, magyar városrészeket, kistelepüléseket, tájakat. Ezek azok a kisvilágok, bensőnk zugaiba rejtett-óvott vidékek, amelyek különösen fontosak számunkra, amelyekhez az ember gyermek- és ifjúkora vagy életének hosszabb szakasza fűződik. Az 1. kötet Szeged munkáskerületébe, Rókusba hívja meg az olvasót.

LUDWIG Emil:
Taliándörögd  Féltett kishazák c. sorozat 2. kötete

Féltett kishazák sorozatunk 2. kötete Taliándörögdbe visz minket, a Völgy szívébe, ahol először csak három helység, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend szövetkezett egy kulturális fesztivál meg-ren¬dezésére. Az ötlet testet öltött, majd idővel szinte vallásos kultuszba ment át. E könyv írója 1995-ben látogatott el első ízben a Malom-völgyi művészeti napokra, akkor gondolt először arra, hogy talán ő is lehetne bebíró Taliándörögdön.

Órigenész:
Kommentár János evangéliumához
– Catena fordítások 13. kötet

Órigenész az ókeresztény tudományos gondolkodás és spiritualitás meghatározó alakja, aki hatalmas életművet hagyott hátra. Munkássága legjelentősebb részét az ó- és újszövetségi szent szövegek helyes olvasatának megállapítása és magyarázata képezte.
A Kommentár János evangéliumához az első reánk maradt újszövetségi kommentár, amely óriási hatást gyakorolt a későbbi évszázadok értelmezőire is. Ez az evangélium-magyarázat a teológus egyik legterjedelmesebb munkája. A művet Somos Róbert fordította.

CSÉFALVAY Zoltán:
A nagy korszakváltás

Ez a könyv eredetileg naplónak készült az OECD-ben eltöltött napokról. Ám ahogy szaporodtak a bejegyzések, egyre inkább körvonalazódott: egy korszakváltás éveit éljük. Mikor kezdődik egy új korszak? Amikor a régi fogalmaink már nem működnek, vagy már annyit kell csavargatni rajtuk, hogy egyre távolabb kerülnek a valóságtól. A globalizáció korának fogalmait használjuk – mint például nemzetközi kereskedelem, munkatermelékenység vagy kis- és középvállalkozói szektor –, amelyek egyre nehezebben húzhatók rá a robotok, a digitális óriásvállalatok, az új globális értékláncok, a platformok, a több százmilliósra növekvő felhasználói hálózatok és a dinamikus startupok világára. Talán jobban megérthetjük a körülöttünk zajló átalakulást akkor, ha megfordítjuk a nézőpontot, és abból indulunk ki, amit látunk, egy új korszak legfontosabb jellemvonásaiból.

CSATH Magdolna:
A múltból a jövőbe – Gazdasági-társadalmi dilemmáink

A neves közgazdász ebben a könyvében a múltból a jövőbe tekint: először megvizsgálta, hogy 2010-ben, a választások előtt mi foglalkoztatta a politikusokat és a Fidesz választási programjában ígértek 2010 és 2015 között mennyiben valósultak meg. 2016-17-et vizsgálva arra koncentrál, mit kellene tennie Magyarországnak azért, hogy a jövőben ne lemaradó ország, hanem képességeit kihasználva kreatív munkahelyeket és jó életminőséget kínáló ország legyen. A szerző rámutat, hogy egyes problémák mintha örökösek lennének: a kisvállalkozások helyzete, a tudás hasznosítása, az innováció támogatása és a versenyképesség. A célja az, hogy szigorúan szakmai alapon lehetséges megoldásokat javasoljon.

BOTOS Katalin:
Az ember hívőnek születik – A Gyűrűk Urától Európa atyjáig

A szerző régóta érlelte magában a gondolatot, hogy szakmai és irodalmi ismeretei során hozzá közel került nagy egyéniségeket bemutasson a szélesebb közönségnek. Miért is? Mert ő maga is meglepődött, milyen keveset tudunk e kiváló, mégis csaknem elfelejtett személyiségekről. Élettörténetük annyira izgalmas, hogy felfedezésnek is érdekes.
Álljon itt néhány név kedvcsinálóként: Tolkien, Chesterton, Toynbee, Kumarappa, Adenauer vagy Robert Schuman.

Kortárs Kiadó

LIPCSEY Emőke
A vadnyúl bukfencet vet
(Regény)

Lipcsey Emőke magyar író, költő, műfordító – Svédországban él. Harmadik regényének fordulatos cselekménye több szálon fut, és a szereplők sorsában Svédország közelmúltjának epizódjai villannak fel.
Európa egyre érezhetőbb morális-kulturális válságát átélve, a hazai olvasónak különösképp érdekes lehet, hogy Svédország hetvenéves szociáldemokrata rezsimjének dogmatikája milyen sok ponton egybevág a kelet-európai szocializmuséval, a svéd jóléti állam, a „Svéd Csoda” eszménye a mi fridzsider-szocializmusunkéval. „Gondolkodj velünk azonosan, és élj jól!” – Az eszme nálunk már huszonöt éve kudarcot vallott, Északon pedig most kezd.

Lipcsey Emőke írói erénye, hogy a saját bőrén tapasztalt svéd ellentmondásokat eleven karaktereken keresztül, eltérő szocializációjú és habitusú szereplők sorsán át érezteti, árnyalt lélekrajz, hiteles társadalom-, kor- és kórképpel. Távolságtartással, fegyelemmel-figyelemmel, minden szépítéstől mentesen. A sorsok tragédiába futnak, alkoholizmusba, öngyilkosságba, prostitúcióba, perverziókba, jobb esetben is esztelen feminizmusba vagy szerelmi ábránd kergetésébe, eszképizmusba. Történeteit Lipcsey Emőke nyitva hagyja, a válsághelyzeteket pedig megoldatlanul – megoldásra várva.
Miként egy becsületes író nem is tehetne másképp.

SZIGETHY Gábor
Napló, múltidőben
1955. június – 1957. május

Szigethy Gábor megrendítő múlt-rekonstrukciója hat évtized múltán íródott az 1955-ös nyártól 1957 késő tavaszáig terjedő időszakról. Napló – múltidőben: régi színházi műsorok, porladó újságkivágatok, megőrzött színházjegyek, családi dokumentumok és a lélek emlékeinek egymásra rajzolásával. Egy színház- és mozibolond, grundon focizgató kamasz ráeszmélése az ország sorsfordító esztendeire és forradalmi napjaira.

TÖMÖRKÉNY István

Mihály furfangéroz

Kötetben meg nem jelent írások
A kötet anyagát gyűjtötte, szerkesztette, a szöveget gondozta, és az utószót írta: dr. Urbán László

Nyolcvan, eddig lappangó írás Tömörkény Istvántól, amelyek kötetben sosem jelentek meg. Korabeli folyóiratok közölték őket 1900-tól a szerző 1917-es haláláig. Novellák, tárcák, útirajzok, riportok és karcolatok – sok más mellett tájképekkel, a „kintlevők”, tanyasiak és a tanyavilág rajzával, balkáni (novibazári) katonaemlékekkel, korabeli bűnügyekkel, jellegzetes alföldi figurákkal, a vándorcigányokkal, a Nagy Háborúval, valamint a halpaprikás a paprikás hal közti distinkcióval foglalkozó írásokkal.

Látóhatár Kiadó

HALÁSZ Csilla-LUDMANN Mihály-VICZIÁN Zsófia:
Lechner összes

Lechner Ödön teljes életművét bemutató kötetet jelentetett meg a Látóhatár Kiadó. A 328 oldalas nagyméretű képes album a nemzeti stílus megteremtését célul kitűző építész olyan alkotásairól is közöl fotót és tervrajzot, amelyeket más könyvekből nem ismerhet meg az olvasó.

A szerzők felkeresték, bejárták Lechner Ödön minden épületét határon innen és túl, Pozsonytól Kolozsváron és Nagybecskereken át Zomborig, hogy megmutassák az épületek mai állapotát és leírást készítsenek róluk, betekintést engedve az olvasónak, mire használják, hogyan becsülik meg az egyik legnagyobb magyar művész alkotásait.

A kötetben sok olyan újdonság fellelhető, amellyel a Lechner-kutatók is először találkozhatnak. Építészettörténeti kuriózum, hogy itt láthatók először azok a Lechner Ödön és társa, Pártos Gyula által aláírt tervrajzok, amelyek a Zomborban az 1880-as években épített iskolákról készültek, mert korábban ezeket a műveket csupán stíluskritikai alapon sorolták az életműhöz. Szintén ismeretlen volt eddig, hogyan nézett ki a Szabadkán épített és az 1950-60-as évek fordulóján lebontott Leovics-mauzóleum. Sok egyéb újdonság mellett e kötetben láthatjuk először azt a Nagybecskerekre tervezett és a torontáli megyeszékhelyen fel is állított – ám 1919-ben lerombolt – szobortalapzatot, amely eddig egyetlen Lechner munkáit bemutató kötetben sem szerepelt.

A kiadvány részletesen bemutatja a Lechner Ödön főműveiként számon tartott és Magyarország által 2008-ban az UNESCO világörökségi listájára felterjesztett épületeket, az Iparművészeti Múzeumot, a Postatakarékpénztárt (ma Magyar Államkincstár), a Földtani Intézetet, a kőbányai Szent László templomot és a kecskeméti városházát, de emellett a kisebb épületeit és a korai munkáit is megismerhetik az olvasók.

Lechner Ödönnek Budapesten 6 kerületben, a fővároson kívül pedig 11 településen állnak ma épületei; az olvasók térképeken is megtekinthetik ezek elhelyezkedését. A ma is meglévő 36 alkotása mellett képeken is látható minden elpusztult, lebontott műve, valamint a csak tervrajzokon létező meg nem valósult munkái.

Magánéletébe is mélyebb betekintést nyerhetünk, megismerhetjük például az adósságai miatt ellene indult végrehajtási eljárásokat, valamint belepillanthatunk a korabeli újságokba, amelyekből kiderül, hogy ítélték meg és hogyan értékelték őt saját korában építésztársai és a nagyközönség.

A Halász Csilla, Ludmann Mihály és Viczián Zsófia által írt kötet, amellett, hogy Lechner minden épületéről leírást tartalmaz, bemutatja azt a szédületes fejlődést is, amely a kiegyezés korától az első világháborúig jellemezte a magyar építészetet. Külön fejezetben foglalkozik a kiadvány a nemzeti építészettel, Lechner követőinek munkáival, Lechner és a Zsolnay gyár kapcsolatával, emellett a kötet a nemzeti építészet nagy mesterének saját írását is tartalmazza a magyar formanyelvről.

Lechner Ödön 1845-ben született Budapesten, a VIII. kerületben, szülőháza ma is áll a Rákóczi út 13. szám alatt, és 1914-ben hunyt el a városligeti Park szanatóriumban. Szemtanúja és alakítója volt annak a kornak, amelyben Budapest világvárossá nőtte ki magát és Európa egyik legszebb települése lett. A nemzeti építészet megteremtését tűzte ki célul, különleges formai megoldásaival, egyedi ízlésvilágával mintát teremtett és követőkre, elkötelezett hívekre talált. Nem volt soha egyetlen építőművésze sem Magyarországnak, akinek ilyen felmérhetetlen hatása lett volna kortársaira. A kötetből az is kiderül, mit vettek át követői, tanítványai az általa teremtett új stílusból és művészi formanyelvből. A nemzeti építészet apostolként számon tartott Lechner Ödön ma is hat, alkotásai érzelmeket váltanak ki, ízlésvilága, a nemzeti építészet iránti elkötelezettsége ma is sokak számára vonzó, így napjainkban ugyanúgy megtalálhatjuk lelkes híveit, mint életében.

„Nélküle nincs magyar építészet, személye, művészete és hatása megkerülhetetlen a századforduló világában, nemzetközi mércével mérve is ragos életműve ma is igazodási pont. A magyar formanyelvet, a nemzeti stílust szerette volna megteremteni formai újításaival, népművészeti motívumok alkalmazásával és a Zsolnay-kerámiák használatával, létrehozva a szecesszió magyaros, népies irányzatát” – olvashatjuk a Látóhatár Kiadó ajánlását a kötet hátsó borítóján.

Albert Enikő:
Kettős kötésben — ’56-os magyar sorsok Belgiumban
(interjúkötet)

Emberi történetek – erdélyi arisztokraták leszármazottja, pesti munkáslány, ortodox zsidó, kitelepített nagypolgári család fia. És még sokan mások. Mi a közös bennük? Az 1956-os forradalmat követően úgy látták, nem maradhatnak tovább hazájukban. Belgiumba kerültek, igyekeztek beilleszkedni. Sikerült? Miközben családjukról mesélnek és felidézik ’56-os emlékeiket, ez is kiderül.
Sőt, az élettörténeteken keresztül ennél több is: otthonra lelhet-e a menekült választott hazájában? Elszakadnak-e a régi kötelékek vagy, ahogy egyikük fogalmaz: a két fél haza soha nem ad ki egy egészet?
Párhuzam vonható-e köztük és a mai kor menekültjei között? Szájbarágós tanulságokról szó sincs. Csupán szívmelengető emberi történetekről, küzdelmekről.

ajánlását a kötet hátsó borítóján.

Magyar Kultúra Kiadó

MÓSER Zoltán:
Lássátok feleim…

“A magyar kultúra és Szent Benedek szerzetesei a magyar államiság kezdete óta szoros kapcsolatban
voltak. A Szent Benedek Regulája szerint élő szerzetesek fontos szerepet játszottak a magyarok
keresztény hitre térítésében. Magukkal hozták az európai kultúrát, amely gyökeret vert a
magyar talajban. Az egyetemesség közvetítői voltak az irodalomban, a zenében, az építészetben,
úgy, hogy a magyarság európaivá, az európaiság pedig magyarrá vált.
Móser Zoltán képei erre a kultúrára emlékeztetnek bennünket. A középkori bencés monostorok
Magyarországon szinte kivétel nélkül elpusztultak. A folyamatosságot ma valamennyire Pannonhalma
és Tihany őrzi. A magyar topográfia tanúskodik arról, hogy milyen sok helyen voltak monostorok
az országban, amelyeket vagy királyok, vagy nemesek alapítottak.
Ennek a kis albumnak a képei a bencések építészeti emlékeit mutatják. Szent Benedek törekvése
nem más, mint a tevékenység és a szemlélődés egysége. A bencés építőművészet törekvése a harmónia és rend megteremtésére évszázadok múltán is beszédes. Szent Benedek világa a rend világa. Szent Benedek a végtelen, stabil kozmikus rendet leképezi a mindennapokra, és a szerzetesek
életfeladata a Regula szerint, hogy életüket a soha nem változóhoz igazítsák, és önmagukban és
közvetlen környezetükben rendet teremtsenek.

Ami ebben az albumban látható: egy puritán, érzékeny művész fotográfiái, amelyek tükrözik a
pusztítás fájdalmát. Egyúttal tetten érhetjük itt egy érzékeny művész figyelemre méltó szenvedélyének megnyilvánulási formáit, ha figyelmesen szemléljük a magyar középkor, különösen is
a bencés rend építészeti emlékeinek képeit. Azt is el kell mondanom, hogy itt azonban sokkal
többről van szó, mint puszta gyűjtőszenvedélyről. Ezek a felvételek a múlthoz való ragaszkodásnak,
a gyökerek tiszteletének és a hazaszeretetnek a tanúi. „Amor Patriae” – a haza szeretete, miként
egy, 1999-ben megjelent szép könyv címe is mondja.
A fekete-fehér fotográfia nem tud és nem is akar csillogni. A fotográfus Móser Zoltántól egyébként
is távol áll minden magamutogatás. Az ő művészete tiszta művészet, amely a fényről és a
sötétségről, életről és halálról, építésről és pusztulásról üzen.
Móser képei szinte kivétel nélkül romokat mutatnak. Ezek a fotók számomra azonban mégis a
hazaszeretet vallomásai. Mert jöhet pusztítás, idegen elnyomás, jöhetnek háborúk és mindenféle
veszedelem, az igazság és a harmónia mindig megmarad. Az utolsó szó mégis mindig az életé,
minden rombolás, minden pusztítás ellenére.
Móser Zoltán művészete meditációra ösztönöz. A kövek ritmusa, az árnyékok, a párhuzamok és
ellentétek játéka feszültséget teremt és old fel, és hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy megvalósuljon bennünk a csend, a dolgok elrendeződjenek, és megfogalmazódik a vágy az értelmes, tiszta élet iránt, amelyben az Úr a csendben minden embert megszólít.” – Korzenszky Richárd OSB

LÉVAI Péter:
„Így kell járni. úgy kell járni…”

Lévai Péter: „Így kell járni. úgy kell járni…” című könyvhöz:

“A kezükben tartott kötettel igyekeztem teljes és átfogó képet nyújtani egy tájegység fontos táncainak tanítási módszertanáról. A Sárköz, ez a gyönyörű földrajzi vidék és annak speciális tánchagyománya mindig is nagy divatnak örvendett a magyarországi táncosok körében, és természetesen a táncpedagógiában is helyet kapott a megfelelő életkori sajátosságok figyelembe vételével.
A 2010-ben megjelent Szökkenjünk, ugráljunk… kiadvány a helyi ugrós táncanyag lehetséges feldolgozását, a 2017-ben megjelent Három szólóverbunk tanítási módszertana kötetben a sárköz méltán híres verbunk tánca metodikája kerül kifejtésre, míg ebben a kötetben a friss csárdás tanításához igyekszem ötleteket és motivációt adni nemcsak a tanároknak, hanem a gyermekeknek is. A szóló típusú tánc nem, de az ugrós és a friss csárdás tananyag feldolgozása a modulrendszerű ismeretszerzés példája is egyben. Sajnos még egy tánctípus hiányzik a sorból, mégpedig az erre a vidékre oly jellemző énekes női körtáncok tanítási módszertana, de engedjék meg nekem, hogy ezt ne nekem kelljen pótolni. Bármikor szívesen segítek ötleteimmel egy ilyen kötet közreadásában, de azt hiszem mégiscsak autentikusabb lenne, egy női kolléga által leírni a módszertani felvetéseket.
A modulrendszerű tanóratervezés lényegi elemeit már leírtam a Szökkenjünk, ugráljunk kötetben, ezért most arra nem térek ki részletesen. Annyit azonban hozzá kell tennem, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem mesterképzésének tapasztalatai alapján – ahol a modul írása és feldolgozása külön követelmény – gyakran felvetődik a kérdés: akkor most pontosan a modulban leírtak szerint kell megtartani a tanórát? A válasz lehet egyszerű, de bonyolult is. Egyszerű, mert azért írunk tanóra-vázlatot – a modul persze kicsit több, mint egyszerű vázlat – hogy azok a tevékenységek, melyek mentén a tanóra megvalósul, ne „ad hoc” jöjjenek létre, hanem tudatos, tervszerű és értékelhető pedagógiai formát öltsenek. És ezt a legutóbbi kifejezést tartom az egyik legfontosabb követelménynek, és egyben ez teszi bonyolulttá a kifejtést. Az értékelés nem azért szükséges elsősorban, hogy a gyermekeknek jó megmondjuk, ki mikor, mit hibázott, hanem azért, hogy az általunk megtervezett tanóra valóban azon a nyomon halad-e, amit szeretnénk. Vagyis az a kognitív, affektív és fizikai fejlesztés meg tud-e valósulni, ami a táncművészet alapfokú oktatásának pedagógiai lényegének tekinthető: nem a táncot tanítjuk, hanem a tánc tanítása által érünk el maradandó, pozitív életminőség változást a neveltek körében.
Emiatt nem is azon kell tanakodni, hogy az egy-egy modulban leírtak pontosan úgy és annyi idő alatt valósulnak-e meg, hanem elsősorban arra kell figyelnünk, hogy a tevékenységek érzelmileg mennyire tudják megfogni a gyermekeket, mennyire érzik magukénak a tanórai feladatokat, illetve a játékok mennyire motiválják őket a tanóra további szakaszaiban megjelenő fejlesztő tevékenységek végrehajtására. Vagyis nem mennyiségi, hanem minőségi fejlesztést szeretnénk végezni, ahol nem csak a táncanyag pontos bemutatása, számonkérése zajlik, hanem a tánccal kapcsolatos érzelmi megközelítés és az egyéni-páros-csoportos érzelmi dinamikák fejlődése jól nyomon követhető.
A tanórai értékelés tehát mindig egy hipotetikus kimenetű, de jól megtervezett tevékenység-láncolatban elképzelt tanórai menet végső konzekvenciája: mennyire sikerült a tanórai tevékenységgel azokat a kívánalmakat elérni, amelyeket az értékelésben megfogalmaztunk. Ha ezek pozitívak, vagyis a gyermekek szívesen és örömmel játszottak, tanultak, akkor a modul teljesítette a feltételét, ha nem, akkor ott még van kiigazítani, fejleszteni való.
Természetesen sem a gyermekek, sem a tanárok nem apró robotok, akik nap, mint nap ugyan azzal az attitűddel, fizikai és szellemi töltöttséggel érkeznek, ezért ezt sem szabad az értékelési számításból kihagyni. „Szerencsére” a pedagógia az a tudományág, ahol minden, és mindig változó. Ennek tükrében még érdekesebb lehet az értékelés tudománya, illetve az a törekvés, hogy nem, vagy nemcsak számszerűsített fejlesztést végzünk, hanem mentális és affektív gyarapítást, amely csakis a gyermekek egyéni életútjában lehet majd megfelelő muníció. A nevelés, ami a társadalom számára szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése, csak ezzel együtt érheti el a célját.
Sok örömet a feldolgozáshoz a gyermekekkel együtt.”

Lévai Péter:
Három szólóverbunk tanításának módszertana

„A magyar táncfolklór alkotásainak többsége oly mértékben egyéninek tűnik, hogy szinte fordítva, ellenkező előjellel vetődik fel a kérdés: milyen általános közösségi érvényű törvényszerűségek szabályozzák a személyes alkotó-rögtönző tevékenységet…” (Martin 1969)

“Tisztelt olvasók, kedves pedagógus kollégák és más érdeklődők! Könyvem, amely nem kevesebbre vállalkozik – persze a teljesség igénye nélkül – mint ízelítőt adni abból, amit az elmúlt 15 év folyamán ötletekben és gyakorlatban felhalmoztam a magyar néptánc verbunkos típusának tanítási módszertanáról. Verbunkos táncaink oktatási módszertanával a nemzeti romantika, mint művészeti irány, és a kötelező hadfogadást felváltó, a legények katonának édesgetését, csábítását megjelenítő toborzásnak a paraszti életben, valamint annak asszimiláló hatását magába foglaló tánckultúrájának tanításához és értelmezéséhez szeretnék hozzájárulni.
A módszertan, amellyel ezeknek a táncoknak a tanítási értelmezéséhez kívánok ötleteket adni, nem nélkülözi a pedagógiai vonatkozásokat, hiszen alapjában véve pedagógiai művet tárok az olvasók elé. Emiatt – reményeim szerint – elsősorban azok a kollégák forgathatják haszonnal, akik szeretnének újabb fajta tanítási ötleteket meríteni, a sajátjuk mellett kíváncsiak arra is, milyen módszerekkel és hatékonysággal állnak elő mások, jelesül a szerző.
A pedagógiai folyamat, amely elsősorban az oktató-nevelő tevékenységben nyilvánul meg, igen fontosnak ítélhető meg abban a században is, amikor a népi kultúra mellé mindinkább beépül, és erőteljesen terjeszkedik a multikultúra is. Ahhoz, hogy felmérhessük, mennyire káros, hasznos, vagy közömbös a nemzeti identitástudat megőrzése szempontjából, még nincs elég tapasztalatunk, ahhoz azonban van, hogy az identitáskeresés, a belső diffúziós válság, a tenni akarás és a bizonyítás vágya napjainkban talán még erősebben benne van az ifjú generációkban, mint ennek előtte. Vagy lehet, hogy csak a környezet változott meg, az igények nem is annyira, lehet, hogy mindig is a fiatalság, a serdülők, a maguk dacosságával, a felnőttektől eltérő útkeresésével, az új, önálló utak elérését részesítette előnyben? A pszichológia lejegyzéseit és értelmezéseit vizsgálva bizonyára ez igaz is, bár a pszichológia, mint tudomány jóval csekélyebb múltra tekinthet vissza, mint a zenés-táncos hadfogadás intézménye. De a verbuválás is alapozott arra az ifjonti hévre, arra a másként gondolkodásra, amely a pubertás korban és kevéssel azután a fiatal fiúkat jellemezte.
Jegyzetemben tehát építek a pedagógia és a pszichológia tudományára, arra, hogy általában miként „működik” egy serdülő fiú belső késztetése, milyen eszközökkel és módszerekkel lehet a bennük rejlő erőt a saját hasznukra fordítani. Ezzel önbecsülést érhetnek el, kivívhatják a rangsort társaik között, és – ha úgy tetszik – imponálhatnak a lányok előtt, akiknek természetesen jól esik látni, ha a „természet koronája” összeszedett és harmonikus, nemcsak a testében, de a gondolkodásában is. Célom tehát nemcsak a puszta mozdulatok, motívumok reprodukálása, reprodukáltatása, hanem a gondolkodás és a tudásnövekedés gerjesztése, amely vérbeli pedagógiai feladat.
Természetesen a gondolkodásra serkentést nemcsak a legényeknél érdemes erőltetni. Pedagógus kollégáink – úgy, ahogy magam is – sokszor találkoznak a fiatal fiúk problémáival, a felnőtt életet minél előbb elérni akaró, és azt külsőségeiben utánzó magatartásaival, a kötelességeiben még gyermeki lelket hordozó, de jogainak kivívásában már a felnőttséget követő viselkedésével. Nehéz kor ez, mindenkinek. De célt, értelmet, lehetőséget kell adni, hiszen első sorban ez teszi a felnőtteket azzá, akire ezek a gyermekemberek azért titokban felnézhetnek, akiknek a viselkedése pozitív minta is lehet, és céljaikat a felnőttek életéhez kell igazítani, hiszen rajtuk keresztül, érhetők el saját vágyaik.
Ehhez értelmiségiek kellenek, olyanok, akik nemcsak a táncokat ismerik és reprezentálják megfelelően, hanem a gondolataikban olyan erős példákat mutatnak, viselkedésükkel olyan erős kötödést villantanak fel, amelynek alapja az a tudás, amely egyberendezi a mozdulatok ismeretéről, a táncról és a kultúráról alkotott képeket, amely megmutatja, hogy századoktól függetlenül értelmezhető az, ami összerendezi ezt a tudást, érteket teremt a lélekben és a fejben.
Módszertanom tehát nem pusztán a mozdulat-, és motívumtanulásra, repre¬zentálásra vállalkozik. A néptánc pedagógiában már teret nyert analizáló – mozdulattanító – mozdulatszintetizáló módszer, amely az ugrós táncaink tanítása módszertani könyvben is már megjelent, nem egyedüli üdvözítő megoldás. Azt azonban mindenképpen látnunk kell, hogy a mai fiatalság elé mind fizikai, mind mentális, mind pszichológiai vonatkozásban olyan „mintákat” állítanak, amelyeket a hagyományos demonstráló – imitáló módszerrel önmagában nem lehet kezelni. Ennek oka többrétű, de elsősorban a „mozdulati tapasztalatlanság” az, amelyik elveszi a kedvüket a gyakorlástól.
Ennek alapján tartom fontosnak, hogy a módszertani leírások, ötletek mindkét formát megjelenítsék, de nyomatékosítsák a mozdulattanulás – mozdulatjáték lehetőségét, ezzel is motivációs alapot teremtve mind a tanárnak, mind a diáknak. A módszertan igyekszik lehetőséget teremteni a pedagógiai bipolaritás résztvevőinek arra, hogy kiélhessék szerepüket, kiégethessék a bennük lévő töltetet úgy, hogy annak fényénél mások is megláthassák saját magukat, ráleljenek a kultúrának arra az útjára, amelyen közösen vonulnak ifjabbak és idősebbek. Könyvem tehát nemcsak motívum-kultúra átadása, de identitás és oktatáskultúra megjelenítése is szeretne lenni. Kívánom, hogy ebben a felfogásban értelmezzék írásainkat, és nyugodtan illesszék mellé saját oktatási tapasztalataikat. Remélem, hogy mind a fiatalok, mind pedig a tanárok kamatoztathatják ismeretbővülésüket.”
Lévai Péter adjunktus

Magyar Napló Kiadó

FERDINANDY György
Meglátogatjuk a múltat
(novellák)

A spanyol és francia nyelvű közlés után immár magyarul is olvashatók Ferdinandy György legfrissebb, az elmúlt két évben született novellái, riportjai, vagy ahogy ő mondja: műfajtalankodásai. Tárgyuk mindaz, amit a félévszázados száműzetésből hazatérő elbeszélő talál az elhagyott hazában. Mindez ötvenhat túlélője, egy nyolcvanéves író friss szemével. Megilletődötten és (ön)ironikusan.

MEZEY Katalin
Levelek haza
(regény, Oláh Mátyás László illusztrációival)

Az 1956-os forradalom napjaiban a tizennégy éves Verthelly Gabit édesanyja viszi el az országból, abban a reményben, hogy a közelmúlt családi tragédiái után kint sikerül helyrehoznia az életét, megtalálnia régi szerelmét. Az események azonban másképp alakulnak, és Gabi otthon maradt barátnőjének szóló, el nem küldött leveleiben önti ki a szívét, írja meg mindennapi örömeit és csalódásait.

OLÁH János
Csókold meg a csizmám!
(elbeszélések)

A mintegy száz év magyar sorskérdéseit áttekintő mozaikregény a balladai dramaturgia kihagyásos módszerével, belül nézetből ábrázolja egyéni sorsokba párolva a történelem kataklizmáin átívelő kollektív lelki folyamatokat. Végigkövethetjük Pisti bevonulását és helytállását a második világháborús hadseregbe, Pirivel való szerelmét és a kisdiákok egyéni sorsát ’56-ban.

RÁCZ János
Magyarországról jöttünk, mesterségünk címere: életrevalóak
Ötvenhatos menekültek – Interjúkötet
(Veritas Könyvek 10., 2017.)
B/5, keménytáblás, 306 oldal, ára: 2800 Ft

Ezúttal nem egy súlyos monográfiával, hanem egy olvasmányos interjúkötettel emlékezünk a hatvan évvel ezelőtt történtekre: az egykori magyar ötvenhatos emigránsok elbeszéléseiből ismerhetjük meg az eseményeket. Nem kiragadott részleteket, hanem teljes életutakat nyújtunk, ezért több esetben szembesülhetünk mindazzal, amelyet az egyes visszaemlékezők a Rákosi-rendszerben átéltek.

Muravidék Baráti Kör Egyesület

BERGHOFFER Róbert:
Tabu – Élet a fehér pokolban

Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2017. ISBN 978-615-5750-57-7. A könyv első része magyar, a második német nyelvű, amely a magyar rész teljes fordítása. A szöveges részek után 43 oldal (ebből 39 oldal színes) képmelléklet következik. Méret: 148 x 205 mm, keménytáblás borító.

Ez a történet nem tartozik a kedvelt szépirodalmi olvasmányok közé. Az események megfogalmazója maga a második világháború után kialakult politikai rendszer. A kommunista politikusoknak, a rendszer mániákus kiszolgálóinak közreműködésével ártatlan emberek százezrei kerültek kényszermunkatáborokba, a Szovjetunió különböző lágereibe. A Tabuban megismerheti az olvasó ezekben az egykori lágerekben élők kegyetlen napjait. A Tabu utóélete című fejezetben (144. oldal) részletesen beszámolunk a Tabu első kiadásának az országjáró útjáról és a könyv fogadtatásáról, túlélőkkel való találkozásokról.

VIRT László:
Magyar nevelés, népi gondolat.
Adalék a huszadik századi magyar szellemtörténet egy fejezetéhez

A könyv négy olyan pedagógus gondolataira épül, akik nemcsak katedrán, hanem az emberformálásnak, a gondolkodás alakításának elméletét is gazdagították. A könyv címével jelzett területen, a népiség és a pedagógiai gondolat összegzésében: Karácsony Sándor, Kodály Zoltán, Márton Áron és Németh László.
Ők négyen szellemtörténeti összefüggésben állnak egymással, hiszen gondolkodásuk határozott orientációt mutat, ugyanarra a problémára adnak választ, és válaszaikban párhuzamba kerülnek egymással.

Dr. ZÁGOREC-CSUKA Judit:
A szépirodalom önismereti és gyógyító ereje.
Biblioterápiai tanulmányok

A szerző Andersen néhány műmeséjén keresztül olyan életproblémákat, krízishelyzeteket mutat be, amelyek bárki számára ismerősek lehetnek, s amelyeknek megértése, feldolgozása vagy akár elkerülése valódi terápiás kihívás. A kiválasztott mesék (A kis gyufaárus lány, A rút kiskacsa, A fenyőfa) végső soron az „életcélok megtalálásáról és a boldogsághoz vezető utakról”, azaz a klasszikus népmesékhez hasonlóan univerzális kérdésekről szólnak. Módszere a receptív terápia elvét: a közös befogadói élményre épülő kulcskérdésekkel alakított megbeszélést követi.

Dr. ZÁGOREC-CSUKA Judit:
A szív akkumulátora (novellák)
Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2017.

A novelláskötet tematikájában és motívumaiban a lelkivilágra vonatkozik. A novellák főhősei magukba tekintenek, hogy elgondolkozzunk azon, milyenek is vagyunk. Hol tartunk? Mit értünk el? Miben hibáztunk? Mit szeretnénk elérni? A novellák különböző időben és helyszíneken játszódnak (Szlovénia, Magyarország, Európa, Kanada) és eltérő eseményeket ábrázolnak más-más szereplőkkel. Közös vonásuk azonban, hogy röviden, tömören mesélnek el valamit, szereplőik életének egy-egy szakaszát ismerhetjük meg.

Dr. ZÁGOREC-CSUKA Judit:
Ismeretlen vadászmezők – versek és műfordítások

Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2015. ISBN 978-615-5026-74-4

Zágorec-Csuka Judit Ismeretlen vadászmezők című verseskötete a műfordításokkal együtt hét ciklusra van felosztva, amelyek különböző témákat dolgoznak fel, de ugyanakkor erősen érezhető köztük az összefüggés is. Mindegyik ciklus verseiben felfedezhetők a globális, az emberi lélekhez közelálló szenzibilis témák, az elmenés és azt követő visszatérés, az „utazik, de sosem utazik el igazán” motívumai. Erősen tudatában van saját küldetésének, ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy mennyire törékeny a művészi-szépirodalmi szövegek hatása a globalizált világgal szemben, amely a pénzt tartja a legfontosabb értéknek. A költőnő verseit olvasva nem maradsz közömbös, hiszen sok kiindulópontot nyújtanak a gondolkodáshoz, az álmodozáshoz, az álmok megéléséhez, de egy időben figyelmeztetnek arra is, hogy ne álmodjál túlságosan, ne szárnyalj, inkább mérettessél meg most és azonnal. Habár az írott szóval kevés lehetőséged van a sikerre, mégis tartsál ki, mert ezzel is eleget tehetsz önmagadnak, hiszen megpróbáltad, mindent megtettél, amit erőd megengedett. Sok kiindulópontot adnak a létezéshez, az együttéléshez, a szeretethez, a tisztelethez, az önbecsüléshez, az ellenszegüléshez, a lét fenntartásához, az egzisztenciához, és egyben ösztönöznek, hogy kulcsfontosságú az a törekvés, hogy megőrizd önmagadat. (Evgen Car)

Nap Kiadó

Szörényi László:
Arany János évében.
Tárcák és tanulmányok

A már megszokott Magyar Nemzet-beli tárcák adják az első ciklust, a második ciklus pedig – a 200. évfordulóra született Arany János-tanulmányokból áll. A Szörényi Lászlótól megszokott szellemes és olvasmányos, ironikus, humoros stílus nemhogy levonna, de még erősíti is a szerző páratlan lexikális tudását.

Világol tiszta fénye
Arany János szellemujja
– Válogatta: Csűrös Miklós

Csűrös Miklós egészen tragikus hirtelen távozásáig, 2015-ig gyűjtött minden magyar verset, melyet Arany Jánoshoz, vagy Arany János hatására, vagy Arany János valamely művéhez kapcsolódóan írtak. Az első szerző 1812-ben, és születési sorrendben az utolsó, 165 esztendő múlva, 1977-ben született! A válogatáshoz közreadjuk Csűrös Miklós apró megjegyzéseit, és ahol szükséges, Szörényi László, a kötet szerkesztője is megszólal.

Anne Vabarna:
Pekó / A leány haláldala, A nagy nász.

Délkelet-Észtországban és az orosz határ orosz oldalán él a szetuk mintegy 10 ezres lélekszámú közössége, amely ortodox vallásával, néprajzi hagyományaival eltér az észt többségtől. A szetuk néhány évvel ezelőtt önálló népcsoportnak nyilvánították magukat. Gazdag népköltészetükbe pillanthatunk be: a Pekó, a szetuk természetistene. A szerző írástudatlan, a 20-30- as években mintegy 150 ezer sornyi népköltészeti alkotást jegyeztek le tőle.
Az eposzban egyedülálló módon keveredik a pogány hiedelemvilág az ortodox vallás elemeivel, a természetisten Pekó születésénél ott van Jézus és Mária, ők adják a hős nevét is, majd Jézus a mezők és a szetuk királyává koronázza az eposz főhősét. A két epikus ének etnográfiai kincs. Pusztay János Prima Primissima-díjas nyelvészprofesszor fordításában.

Országos Széchényi Könyvtár

La Fontaine összes meséi

Teljes magyar kiadás // Haranghy Jenő rajzaival // Fordították: Kozma Andor, Vikár Béla, Zempléni Árpád // Hasonmás kiadás, a kiadás alapjául szolgáló eredeti kötet az OSZK gyűjteményében található. // OSZK, Budapest, 2017

 

Jean de La Fontaine gazdag életművéből – hiszen írt színdarabokat, elégiákat, verses novellákat és elbeszéléseket – meséit tarthatjuk, méltán, fő művének. Állatmeséinek anyagát, tartalmát, korának alkotói szokásai, esztétikai nézetei szerint, jórészt Aiszóposzból, Phaedrusból és a Kelet gazdag mesekincstárából merítette, de Boccaccio, Tasso, Machiavelli művei is forrásként szolgáltak számára. Meséinek népszerűségét mégis leginkább az adja, hogy nyersanyagát páratlan frissességgel, élénk színekkel és találó vonásokkal közvetítette korabeli hallgatóságának.

Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadói műhelye e kötettel tiszteleg a magyar mesevilág szerves részévé vált mesék és szerzőjük előtt, s indít útjára olyan népszerű fakszimile sorozatot, mely újra kézzelfoghatóvá kíván tenni ma már kevéssé hozzáférhető egykori klasszikusokat, sikerszerzőket vagy éppen ritka kiadványokat.

A magyar Himnusz képes albuma

Felelős szerkesztő: Tóth Magdaléna // OSZK–Argumentum Kiadó, Budapest, 2017

 

A magyar himnusz mindannyiunk kiemelt szellemi öröksége: nemzeti imádságunk, mely a magyarság mindenkori összetartozását hivatott jelképezni. Kölcsey Ferenc költészeti remeke (a Hymnus), e kiemelkedően megrendítő költemény, s Erkel Ferenc ehhez írt pályaműve (a Hymnusz) közösen alkotja azt a kulturális-szellemi-vallási hármas-egységet, melyet mindannyian csak himnuszként, a magyarság féltve őrzött unikális kincseként emlegetünk. Ennek ’artefaktumai’, vagyis a kéziratos vers és a zenemű kottapéldánya is az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben találhatók, ott ereklyeként őrzöttek. Mindkét dokumentum fennmaradt eredetije külön-külön is felbecsülhetetlen irodalom- és zenetörténeti érték.
Az Országos Széchényi Könyvtár és az Argumentum kiadó közös vállalkozása négy, hiánypótló nagytanulmányban igyekszik összegezni mindazt, amit ma ezen együttesről a kutatások mai állása szerint hitelesen tudhatunk (Voigt Vilmos, Szabó G. Zoltán, Bónis Ferenc és Riskó Kata tanulmányai). Mindezt színes, képes albumban, zenei CD-melléklettel.

Kovács Eszter: Iszlámismeret Csehországban a 16–17. század fordulóján

OSZK–PPKE, Budapest, 2017

 

Az oszmán hódítás kezdettől fogva aggodalommal töltötte el a cseh közvéleményt, a mohácsi csatavesztés után pedig a törökkérdés számukra is égető, aktuális probléma lett. A törökellenes harcokban cseh katonák is részt vettek, és a cseh közvélemény is élénk érdeklődéssel követte az eseményeket. A kötetben a cseh Turcica-irodalom egyik különleges műfaját, az iszlámról szóló műveket mutatjuk be. Ezek hitvitázó jellegűek, mégis eltérnek a keresztény felekezetek közt megszokott polémiáktól, mert itt nem az ellenfél meggyőzése a cél, hanem a törökökkel érintkező keresztények (katonák, diplomaták, meghódított területek népei stb.) áttérését igyekeznek megakadályozni. Közben választ keresnek azokra a kérdésekre is, amelyeket a magyar írók, teológusok, bölcselők is feltettek. Így például: Miért engedi meg Isten, hogy a (korszak felfogása szerint) pogány törökök legyőzzék a keresztényeket? Katonai sikereik jelenthetik-e azt, hogy Isten előtt az ő vallásuk és szokásaik kedvesebbek? Szabad-e keresztény embernek fegyvert fognia és harcolnia ellenük? Végül, hogy a török harcok nem jelentik-e a végidők eljövetelét, és az apokalipszis végső nagy csatájának közeledtét? A kötetben válogatott szövegrészek is megtalálhatók Bartoloměj Dvorský és Václav Budovec ilyen jellegű műveiből magyar fordításban.

24 karát – Kortárs költők versei Arany János születésének 200. évfordulójára

A verseket válogatta és szerkesztette: Visy Beatrix // A kötetet tervezte: Vincze Judit // OSZK, Budapest, 2017

 

A 24 karát játék és főhajtás a kortárs költők részéről, akik verset – köszöntőt, hommage-t, pastiche-t, parafrázist, balladát – küldtek az Országos Széchényi Könyvtár ünnepi felhívására, és műveiket kézírásos formában is eljuttatták a „Más csak levelenként kapja a borostyánt…” – Kincsek, kultusz, hatástörténet című jubileumi kiállításra. A rövid idő alatt beérkezett mintegy 100 kézirat és írói reflexió kiválóan megmutatta, hogy Arany János verses epikája, költeményei, költői mesterségbeli tudása és zsenialitása, alkotói-emberi attitűdje(i) és egész alakja mélyen, sokszor nem is látványosan, hanem inkább a felszín alatt, benne él, benne zubog a 20. és 21. század embereiben és alkotóiban.

A beérkezett művekből készült válogatás mértékegysége a számok és a nemesfémek igézetében most, játékosan, a karát. Az antológia kortárs alkotóink Arany Jánoshoz való sokféle viszonyát, érzelmét megmutatva hagyja érvényesülni a különféle műfajokban, stílusban, hangvételben megszólaló költeményeket. A változatos formai és tematikai rájátszások, érzelmi-gondolai versreflexiók összességében olyan 100 %-os aranyfedezetet adnak, amelynek kapcsán nyugodtan állíthatjuk: tiszta Arany.

24 karát, 48 alkotó, 50 vers: oszthatjuk, szorozhatjuk, hatványozhatjuk, mindegy, hogy 100 vagy 200, a lényeg, hogy Arany az Arany, az Arany, az Arany.

Pillangó Kiadó

FÁBIÁN Attila, FÁBIÁN-RIGÓ Zsuzsánna

Jászkonyha

 

„Adósai vagyunk szülőföldünknek – így szól az 1991-ben újjáalakult Jászok Egyesületének jelmondata. Adósaik vagyunk mi is, ma élő jászok nem csak a szülőföldünknek, hanem az előttünk itt élt és munkálkodott őseinknek is, és felelősséget viselünk azért, hogy ebből a gazdag örökségből mit tudunk továbbadni az utánunk jövőknek.

 

Régen megtörtént eseményekre gyakran ételek segítségével emlékezünk, a gyermekkori ízekhez még akkor is hűek maradunk, ha felnőttként egy egészen más kultúrában is kerülünk. A szülőföld ízei és illatai az emlékezés folyamatának fontos katalizátorai, bizonyos ételek képesek megteremteni a kapcsolatot az elvesztett múlttal – az otthon ízeinek öröksége olyan ajándék, amely rendszerint anyáról leányra, nemzedékről-nemzedékre száll.

 

Az ősök tisztelete és a hazaszeretet nem feladat, sokkal inkább önmagunk elfogadása. Aki szereti hazáját, saját sorsát szeretheti benne, aki eldobja magától a hagyományt, önmagát tagadja. A történelemben csak addig láthatunk tisztán, ameddig elér a tudomány, azon túl csak a lelkünk segítségével láthatunk, és a mondák mindig kitöltik a múlt-darabok között hiányzó láncszemeket. A nemzeti hagyomány nemcsak azt jelenti, hogy őrzünk valamit a múltból, ragaszkodunk a régihez, hanem azt is: szeretni és ünnepelni tudjuk azt, ami csak a miénk és senki másé.”

Áder Jánosnak, Magyarország köztársasági elnökének Jászberény főterén elhangzott szoboravató beszédéből

i ma már kevéssé hozzáférhető egykori klasszikusokat, sikerszerzőket vagy éppen ritka kiadványokat.

Szépmíves Kiadó

REJTŐ Jenő
Tatjána

A Tatjána Rejtő Jenő (1905-1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt, hosszabb lélegzetű műve, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Az író 1932-től kezdett el „gyorsregényeket”, füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, amelyek egytől egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, többnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám első személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letérő dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kikötői alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszereplő Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kettős ügynök?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhető, hogy annak idején – az 1930-as években – emiatt, azaz cenzurális okokból nem jelenhetett meg a mű, amelynek pontos keletkezési ideje sem ismert. Külön érdekessége, hogy a Rejtő-életműben ritka módon van egy előzmény-novellája is: a Kopó. Ráadásképp pedig Tatjána, az orosz kémnő címen Rejtő 1937-ben még operett librettót is írt!

“Tatjánával a hotelben ismerkedtem meg. Egy este, éppen kijöttem a szobámból, mikor új lakó érkezett. Férfiszabású bő felöltőben volt, kezében kis kézitáska, a fején sapkaszerű simuló kalap. Minden praktikus és egyszerű volt rajta. A kalapja alól két bronzvörös hajtincs látszott ki. Nem lehetett egészen fiatal, az orra körül két redő mélyült az arcába. Nagyon szép volt. Markáns, kissé durva, de mégis szomorúan szép nő volt Tatjána. A nevét akkor még nem tudtam. Egy másodpercre élesen felém fordult, végignézett rajtam, aztán benyitott szobájába. A mellettem lévő szobába. Valahogy megéreztem, hogy messziről jött, hogy felette áll e kis bűnözőknek, akik itt laknak. Az első pillanattól fogva érdekelt.”

BONCZA Berta
Vallomás a csodáról. Csinszka naplója

“Nem voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. Én ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé.”

Deésfalvi Boncza Berta. Bimbi. Csinszka. Múzsa és költőnő, emlékiratíró… Ady Endre, Tabéry Géza, Babits Mihály, Harsányi Zsolt, Márffy Ödön – jegyességek, szerelmek, szakítások, házasságok. Vallomás és kitárulkozás. Kiútkeresés egy nevelőintézet szobájából vagy fiatalon már a végzet asszonya? Románc a Svájcban tartozkodó Tabéryvel, később találkozás Adyval, de eljegyzés egy erdélyi mérnök-íróval? Aztán házasság Adyval? Aki Léda szerint csak “sovány, mint esernyőnyél, elöl-hátul sexuális duzzanatokkal”. Ki is ez a hölgy, aki végül eléri, hogy 1914. április 23-án találkozhasson Adyval Csucsán?

Boncza Berta naplójának néhány részlete először 1932-ben jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain, majd négy évtizeddel később a Magyar Nemzetben látott napvilágot az erdélyi író, újságíró Ruffy Péter tolmácsolásában, aki Csinszka kéziratos füzeteit és Kárpáti Aurél kiegészítéseit dolgozta fel. A memoár nem hiánytalan, hiszen a házasság történetét már nem tudta megírni Csinszka, csupán az Ady halála után írt három Vallomás készült el 1919 és 1922 között. A huszonkét fejezetre osztott írás először jelenik meg önálló kötetben, Márton István, a Ruffy Péter-hagyaték gondozójának utószavával, valamint néhány különleges gépiratfotó, levél és dokumentum kíséretében, melyek fényt deríthetnek eddig nem – vagy kevésbé – ismert rejtélyre: mi lett az Érmindszenten maradt Csinszka-levelekkel? A mendemondák szerint Ady rokonai elégették… Valóban agyvérzésben hunyt el a költőnő, vagy más áll a háttérben? A mendemondák újabb szerelemről regéltek… Hova lettek a kiadatlan versek, amelyek nem kerültek be az egyetlen verseskötetbe 1931-ben?

“Minden reggel és minden este imádkozott Nagymama velem. Eldolgozott két keze közé fogta az én parányi kezemet, és azt a másik imát, amit este a Miatyánk után mondottam el, ő találta ki. Rövid, egyszerű és jó kis ima volt. Kérésből és köszönetből állott. Mindazokért kértem a jó Istent, akik hozzám tartoztak. Apámért elsősorban, de a csucsai virágok, kutyák, madarak is bele lettek szőve…”

Xante Librarium – Xantus Kiadó

PAPP Árpád (szerk.):
Igaz történetek Mindenkiföldjéről II.

Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 180 x 245 mm, kötött, 560 oldal, Kiadás éve: 2016, ISBN: 978-86-80644-04-2, Ár: 5990 Ft

Az ember természetes igénye, hogy élményeit, tapasztalatait történetekbe foglalva mondja el, és így fejezze ki magát. A történetmesélő az elmondottakkal nyilvánítja ki, hogy miként és hogyan részese a világnak, arról miként és hogyan vélekedik. Az emlékezés nemcsak felidézi, hanem magyarázza is a múltat, az emlékek példát adhatnak és megerősíthetnek. Minden közösségnek megvannak a maga történetei, legyen szó egy népről, népcsoportról vagy egy kisebb közösségről, egy faluról vagy egy családról. A 20. század számos olyan élményt, eseményt teremtett, amelyek kifejezésére, elmondására az elődöktől örökölt történetek nem voltak elegendőek. A két kötetben tekintélyes mennyiségű élmény történet állt össze, amelyekben a mesélők saját és kisközösségük: családjuk, településük történeteit mesélik el az 1940-es évekről. Az egyéni sorsok, élettörténetek felidézésén keresztül tárulnak fel a második világháború délvidéki/vajdasági eseményeinek lokális történetei, a korszak szóbeli emlékezete. A szövegkorpusz több szempontból, a közreadott anyag mennyisége és módja alapján is unikális. Ez a mű nem csupán adattár, amely mind a 20. századi történeti kutatások, mind a történeti emlékezet néprajzi, antropológiai, szövegfolklorisztikai kutatásainak gazdag forrásbázisa, hanem tanúságtétel, a hosszú évtizedeken, olykor generációkon keresztül is átörökített hallgatás megtörése, valamint tiszteletadás az áldozatoknak.

BORSI Ferenc: A kis Csóka körű van kerítve – 2 CD melléklet
Észak-bánáti népdalok
Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta

Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület, Csóka 175 x 230 mm, kötött, 190 oldal, Kiadás éve: 2016, ISBN: 978-86-80644-02-8, Ár: 3800 Ft

Borsi Ferenc a Csóka környéki dalokat gyűjtötte egybe ebben a kötetben, és őrizte meg őseink hagyatékát nemzetünknek, hogy ne vesszen feledésbe az a dallamvilág, ami az itt élő magyar közösség meghatározó szellemi kincse. A kötetben levő cd-melléklet segíti az érdeklődőt a népdalok megismerésben. Ahogy Németh István és Kónya Sándor ajánlásából tudjuk, a kiadvány többszörös szerepet tölt be. Népszerűsítő feladata mellett tudományos jellege is van, hiszen a közreadott lejegyzések a kutatók számára is értékesek.
Jelen, hangzó melléklettel gazdagított népzenei kismonográfia Bodor Anikó elképzelésének valóra váltása. Az ő hosszú távú terve volt, hogy az egyes népzenei kisdialektusok gyűjtött anyagát, az adott kistáj népzenei tájszólását jól ismerő előadókkal újraénekeltesse. Így nemcsak a szakavatott népzenekutatók, hanem a széles népzenekedvelő tábor is élvezhető és szakmailag is magas szintű népzenei gyűjtést és példatárat vehet a kezébe. Így jött létre a 2006-ban megjelent » Szép Kecelbe … című, kiskunhalasi és keceli népdalokat, a Kiskunság zenei nyelvjárását bemutató kettős CD és kismonográfiát érő kísérőfüzete. Anikó a koncepcióját, elképzeléseit hosszú távon kívánta megvalósítani. A következő állomás a Csókát és zenei dialektusát bemutató kiadvány lett volna. A zenei dialektus ebben az esetben nem földrajzi vagy közigazgatásilag behatárolt terület, hanem Szöged környékét, Észak- és Közép- Bánátot egybeolvasztó etnokulturális egység: az ő-ző nyelvjárást beszélő szögedi nemzet hazája. A válogatást és a felvételek elkészítését még maga Anikó vezette Németh István közreműködésével. A záró munkálatokra, a kötet életre hívására már nem volt ideje…

E kiadvánnyal Bodor Anikó munkássága előtt tisztelgünk.

LOSONCZ Márk (szerk.):
Ki vagy te, vajdasági magyar?
Írások az identitásról és annak hiányáról

Forum Könyvkiadó, Újvidék
140 x 200 mm, fűzött, 252 oldal, Kiadás éve: 2017., ISBN: 978-86-323-0998-2, Ár: 2000 Ft

Ez az esszékötet egy közösségben, a vajdaságiban működő identitásokról szól. A történelemfeletti, alkati lényeg firtatása helyett az önazonosság törékenységére összpontosít, a kollektív és egyéni elbeszélések sokrétű voltára. Egyszerre szolgálhatja az együttgondolkodás kereteinek megteremtését, az integratív útkeresést és a marasztalást. A kötetbe felkért szerzők egymástól különböző, izgalmas perspektívákból mondják el, mit jelent szerintük vajdasági magyarnak lenni.

A kötet szerzői:
Bakos Petra, Bogdán József, Marko Čudić, Dobó Géza, Pásztor Árpád Attila, Gyurkovics Virág, Kocsis Árpád, Losoncz Alpár, Losoncz Márk, Radics Viktória, Szerbhorváth György, Tóth Szilárd János, Várady Tibor, Vataščin Péter, Vékás János

NOVÁK Csaba Zoltán (összeállító):
Holtvágányon
A Ceausescu-rendszer magyarságpolitikája II. (1974-1989)

Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda
170 x 240 mm, kötött, 430 oldal, Kiadás éve: 2017., Sorozat: Források a romániai magyarság történetéhez, ISBN: 978-606-556-093-2, Ár: 4500 Ft

A Román Kommunista Párt magyarságpolitikáját folyamatosan változó kül- és belpolitikai tényezők befolyásolták. Hogyan és miért változott a magyarságpolitika a Ceausescu-rezsim éveiben? Melyek voltak e politika sorsfordító mozzanatai? Milyen tényezők befolyásolták a nemzetiségpolitikában a radikális változásokat? Milyen ideológiai, gazdasági folyamatok határozták meg a korszakot? Hogyan épült le a romániai magyar kisebbségi intézményrendszer? Hogyan alakult a hatalom és az értelmiség viszonya? Milyen szerepet játszott ebben a Magyarország és Románia közötti kapcsolat? Miként jelent meg a magyarságpolitika a Securitate munkájában? A kötetben összegyűjtött források és a bevezető tanulmány ezen kérdések megválaszolásában nyújtanak segítséget. Munkánkban elsősorban az RKP magyarságpolitikájára fókuszálunk, ennek ellenére kötetünket nem csak a kisebbségtörténet-művelők figyelmébe ajánljuk, hanem mindazok számára, akik betekintést szeretnének nyerni a Ceausescu-rezsim éveibe.

SÁRÁNDI Tamás (összeállította):
Levezényelt visszacsatolás
A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben, 1940

Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda
170 x 240 mm, kötött, 624 oldal, Kiadás éve: 2016, Sorozat: Források a romániai magyarság történetéhez, ISBN: 978-606-556-091-8, Ár: 4900 Ft

„A Szent Istváni birodalmi élet magaslatáról a román sovinizmus korlátok közé szorította Erdélyt, ami sebeket ejtett a néplelken. A katonai közigazgatás célja a felzaklatott népi erőket és a román uralom visszásságait a magyar birodalmi gondolat harmóniájával kiegyenlíteni. Ugyanakkor a román uralom visszásságai felkeltették az egész lakosságban az erős kormányzás utáni vágyat, amit majd erélyesen fog visszaállítani a katonai közigazgatás.”
Sárándi Tamás (1981, Bogdánd) muzeológustörténész. Tanulmányait a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végezte 2005-ben, ezt követően a Szatmár Megyei Múzeumban dolgozott, jelenleg a Maros Megyei Múzeum munkatársa. 2011-2013 között az ELTE Új- és Jelenkori Magyar Történelem doktori iskolájának hallgatója volt. Kutatási területe a magyar és a román nemzetiségpolitika 1940-1944 között és a két világháború közötti időszak társadalomtörténete.

EGYED Emese:
Paian

Lector Kiadó, Marosvásárhely, kötött, 132 oldal, Kiadás éve: 2017, ISBN: 978-606-94183-4-5, Ár: 2250 Ft

A hét ciklusból álló verstömb sokhangú létköltészet. De a költő lét-, közérzetének poétikai kinyilatkoztatásai sosem fajulnak világfájdalmat magára vállaló költői pózzá, a szűkszavú emlékvillanások, sorsproblémák a mélyen átélt személyesség hangján szólítanak meg. A látszólag behatárolt élettér szinte végtelenné tágul az élmények, nem utolsósorban intellektuális élmények gazdagságával. A költő számára mentsvár a vers, de nem öncélú a költészete, költői attitűdjét mi sem teszi árulkodóbbá, mint a Paian kötetcím – mitológiai jelentéskörét értelmezve –, „gyógyító” versek, az ajándékozás, felajánlás gesztusai, mi több, a megbocsátáséi is.

MIKLÓS Alpár:
Idegen utazók Erdély és Máramaros sóbányáiban
(18-19.század)

Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár
165 x 235 mm, kötött, 428 oldal, Kiadás éve: 2017., Sorozat: Emberek és kontextusok, ISBN: 978-606-739-072-8, Ár: 3900 Ft

Miklós Alpár izgalmas olvasmányokat gyűjtött össze, válogatott és tesz hozzáférhetővé a jelen kötetben: 18-19. századi máramarosi és erdélyi sóbányalátogatások utazás- és élmény történeteit. A korszak a turizmus indulásának ideje, a mélyszíni kézi sófejtés virágkora. A történetek és az elemzések rendre a sóbányászok életébe és munkakörülményeibe, a sóvágás technikáiba, a sóbányák sötét világába, az utazás motivációiba, a turistafogadás formálódó rutinjaiba, az utazók élményei be, az utazásirodalom mentalitásaiba és beszédmódjaiba nyújtanak betekintést. Dr. Keszeg Vilmos
E kiadvány az 1700-as évek derekától az 1890-es évekig tartó közel másfél évszázadból azokat a mozzanatokat eleveníti fel, amelyekben idegen (vagyis nem erdélyi és nem máramarosi, hanem távolabbi vidékekről érkező) utazók léptek az erdélyi és a máramarosi bányatelepek egyszerű, sóporos épületei közé, s ereszkedtek a földfelszín alá, a kősó gyéren világított üregeinek mélyére. A vizsgált időszak a felvilágosodás korának első (erdélyi–máramarosi) tudományos utazásaival veszi kezdetét az 1760-as évek végén, zárulni pedig az erdélyi–máramarosi szervezett turistaság szaporodó és tömegesedő kirándulásaival, bányalátogatásaival zárul az 1890-es évek elején. A kötet Aknaszlatina, Rónaszék és Aknasugatag (Máramaros), valamint Désakna, Torda, Marosújvár, Vizakna és Parajd (Erdély) bányalátogatásait ismerteti – a szintézisnek alapot vető írások kolozsi, illetve széki bányalátogatásokról nem adnak hírt.

KOVÁCS László – GÖRFÖL Jenő:
Középkori templomok Pozsony vármegyében

Nap Kiadó, Dunaszerdahely, Media Nova M, Dunaszerdahely, 165 x 235 mm, kötött, 176 oldal, Kiadás éve: 2016, ISBN: 978-80-89734-18-4, Ár: 4900 Ft

Egy-egy táj jellegzetességei általában két tényező hatására alakulnak ki: az egyik a földrajzi, mely magát a tájat alakítja domborzati, növény- és állatföldrajzi jelzőivel; a másik a társadalmi, mely a népesség települési, gazdasági és kulturális tevékenysége nyomán formálódik. Ennek a hatására alakult ki egy egészen sajátos táj a Kárpát-medence északnyugati peremén, mely a 10. és a 11. század fordulóján az államszervezet kialakításakor egy közigazgatási egységbe, Pozsony vár megyéjébe került.
A kialakuló Pozsony vármegye területe alapvetően három nagy tájegységből állt: a Pozsonytól északkeletre eső részen a Kis-Kárpátoktól a Morva folyóig terjedő Erdőhát és a Kis-Kárpátok akkor még erdős területe és annak a Kisalföld északi része felé nyitott hegyalji területe; a Mátyusföld északi része; és a történelmi Csallóköz területe. Ennek a tájnak – sok más egyéb mellett – jellegzetessége a sajátos középkori építészeti emlékanyaga.
Ha valaki ezen a tájon jár; különösen a csallóközi és mátyusföldi területen, meglepi őt az egymáshoz közel eső falvakban található feltűnően sok középkori templom. Oly sűrűségben fordulnak elő ezek a zömükben több mint hétszáz éves építészeti emlékek, hogy a Kárpát-medencében is szinte párját ritkítja. S ami még különlegesebbé teszi ezeket az emlékeket, hogy felfedezhetők rajtuk az azonos stílus jegyei: mind téglából épültek, többségük eredetileg román stílusban. A gótika korában szinte azonos módon történt nagyobb részüknek az átalakítása, megnagyobbítása is. Így váltak ezek a középkori templomok – összesen harminckilencnek a leírását adjuk – ennek a tájnak, a régi Pozsony vármegyének egyik meghatározó jegyévé.

BELLE Orsolya:
A nótafa

Néprajzos mesék

Kiadó: Méry-Ratio, 43 oldal, Kiadás éve: 2017., ISBN: 9788081600562, Ár: 3400 Ft

„Mi az, amiről azonnal tudjuk, hogy a miénk? Tudományosabban, mit tekint a magyar ember magyar evidenciának? Néhány kiemelkedő történelmi esemény és személyiség mellett a népművészetünket. A magyar viselet, a népzenénk, táncaink, a népmeséink, tárgyi népművészetünk (nem meg¬feledkezve konyhaművészetünk magyar sajátosságairól, a halászléről, pörköltről, töltött káposztáról és a többiről) azonnal fölismerhető a nemzetközi sokaságban. Ennél is fontosabb, a magyar népművészet tartalmában, mondanivalójában ugyanakkor egyetemes. Ez a bartóki modell. Olyat mutatni magunkból magunknak és a világnak, ami küllemében különleges, de mindenkihez szól. Bartók ismerte föl, hogy zenéjével csak úgy érhet el hatást a nagyvilágban, ha az ismerősen hangzik az idegen füleknek, mégis különleges. Baj, ha az egyik hiányzik a kettő közül. Magyar művész, légy mindig sajátosan egyetemes!”
Jankovics Marcell