Makám koncert zárja a könyvünnepet

A Budavári Könyvünnep zárásaként, szeptember 8-án 21 órakor a Makám zenekar ad koncertet a Szent István szobornál felállított színpadon. A különleges hangzásvilágú együttes megzenésített versekből készült összeállítással emlékezik a száz esztendővel ezelőtt elhunyt Ady Endrére. Krulik Zoltánnal, a Makám vezetőjével irodalom és zene kapcsolatáról, olvasásról és költészetről beszélgettünk.

– A Magyar Nyelv és Könyv Ünnepén az olvasót, az írót, költőt, a kiadót és a zenészt egyaránt megérinti az irodalom. A hétköznapokban mennyire állnak közel önhöz a könyvek?

– Mindig is olvasó voltam, intenzív kapcsolatban állok az irodalommal, a közelmúltban jelen meg Az utolsó papírrepülő című kötetem. Akik ismernek, tudják, hogy számomra a zene és az irodalom egyformán fontos. Fiatalkorom óta voltak költői ambícióim, amelyek a közelmúltig szunnyadtak. Emlékszem, hogy egészen ifjú voltam, amikor két versemet elküldtem Pilinszky Jánosnak, a Vigília szerkesztőségéhez. Az egyik vers 1956-ról szólt, a másik – Maradék erő – címmel azokról a mások ebédmaradékaira ácsingózó szegény emberekről, akikkel akkoriban naponta találkoztam az önkiszolgáló étteremben. A szerkesztőség válaszlevelében pozitívan értékelte a verseimet, biztattak a folytatásra, de természetesen abban az időben egyik vers sem jelenhetett meg. Jellemzően mindig a nagy megrendülések után írtam.

– Hogyan került végül a zenei pályára?

– Későn érő típus vagyok… és azt hiszem, ez az egész generációmra igaz. Az 1970-es években, ha valaki 16-18 évesen a családi minták alapján nem tudta eldönteni, hogy orvos, ügyvéd vagy iparos legyen, akkor évekig kísérletezhetett. Kora ifjúságomtól megvolt bennem a művészetek iránti vonzódás. A gimnáziumban magyar irodalomból végig 4-es, 5-ös voltam, a reál tárgyak azonban nem érdekelték. 1980-ban – már majdnem 31 évesen – lettem végül hivatásos zenész. A kádári világban az Országos Rendező Iroda, azaz az ORI adott erről passzust. Ettől kezdve hivatalosan is színpadra állhattam és kezdett fölfelé ívelni a karrierem. A sikerek nyomán alakult úgy, hogy nem a képzőművészeti vagy az irodalmi pályát választom, hanem zenészként folytatom – de már akkoriban sem szólistaként muzsikáltam. Egyből zenekart alapítottam, először Creativ Studiot, később a Makám és Kolindát, majd a Makámot.

– Hogyan írná le a sajátos Makám-hangzást?

– Nem autentikus népzenét játszunk, napjainkban világzenének hívják azt a hangütést, amit képviselünk. A zenénkben az indiai, laoszi kultúrák hatása épp úgy tetten érhető, mint a balkáni ritmusvilág.

– A Makámban milyen irodalmi-zenei előzményei voltak az Ady versek megzenésítésének?

– Ami zenei előzményeket illeti, egy korai lemezünkön csángó magyar népdalfeldolgozások szerepeltek Lovász Irén és Bognár Szilvia énekesnők közreműködésével. A következő albumunk címe – 9 kolinda – sokak szerint arra utalt, hogy azon is népdalokat játszunk, de nem titok, hogy azoknak az adventi daloknak én írtam a szövegét. Ezt követte a Szindbád, az Anzix, az Alamanach és az Ákombákom című lemez.

Említettem, hogy az olvasás számomra létszükséglet. Gyakran forgatom például Weöres Sándor köteteit; a Rongyszőnyeg ciklus darabjait különösen szerettem. A Kaláka együttes és Sebőék többet is megzenésítettek közülük, engem inkább a többi vers vonzott, így született a Holdfényt vetetettem című lemez, amelyen Korzenszky Klári énekelt.

Néhány éve akadt egy különutas vállalkozásom is. A filozofáló verseket magamra vállalva, írtam egy olyan lemezt, amin végig én énekeltem. A Robinson Crusoe egyszerre táplálkozik a sanzonok és a ’70-es évek rockzenei világából. Az album Makám név alatt jelent meg, de gyakorlatilag szólólemez.

A Petri-dolgok című lemez 12 megzenésített verset tartalmaz. Ezzel a válogatással szerettem volna bizonyítani, hogy Petri György hívő ember volt. Az irodalommal, színházzal más vonalon is kapcsolatban vagyok. Írtam zenét különböző színházak számára a János vitéz részleteihez, valamint Szász Ilona és Sík Sándor verseire is.

– Hogyan fordult a figyelme Ady Endre költészete felé?

– A pannonhalmi bencéseknél – gimnáziumi éveim alatt –, Szabó Flóris magyar tanárunk keltetette fel a figyelmem Ady iránt. Nem csak a jól ismert, népszerű verseket tanította, hanem olyan különleges költeményeket is, mint a Jó Csönd-herceg. Az Ady műsorra tavaly kezdtünk készülni, amikor a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója felkérte a Makámot, hogy a Magyar Kultúra Napján egy Ady-összeállítással szerepeljünk. Először természetesen azok a versek jutottak eszünkbe, amelyek ifjúkorunkból mindnyájunknak megmaradtak. Ilyen a Párizsban járt az ősz, az Őrizem a szemed, a Föl-föl dobott kő…, de bekerült a válogatásba jónéhány olyan vers is, amelyeket a zenésztársaim sem ismertek. Már elkészült egy lemeznyi anyag, de az utóbbi egy hónapban is hat vershez írtam zenét. Mostanában több Adyról szóló könyvet is olvastam, emellett megismertem a  publicisztikáit és a levelezését is. Ma már érteni vélem az állandó halálközelség-élményét. 1906-ban, 24 évesen tudta meg, hogy gyógyíthatatlan beteg, emiatt vehetett kezébe alkoholt és narkotikumokat. Verseinek megzenésítése során ráébredtem, hogy Adyt újra és újra fel lehet fedezni. Örülünk a Budavári Önkormányzat meghívásának, a koncertre szeretnénk meghívni a vers és a zene barátait. Arra biztatok mindenkit, hogy találja meg a maga Ady-verseit.

 

Budavári Önkormányzat

Budavári Önkormányzat 2019.