Budavári Tóth Árpád Műfordítói Díj

A Budavári Önkormányzat 2011-ben alapította meg a Budavári Tóth Árpád Műfordítói Díjat, a XX. század legnagyobb magyar elégiaköltője és műfordítója születésének 125. évfordulója előtt tisztelegve. Az elismerést minden évben olyan művésznek ítéli oda, aki műfordítói tevékenységével a magyar kultúrát gazdagítja, illetve hozzájárul annak nemzetközi népszerűsítéséhez.

A díjat 2019-ben Tóth László József Attila díjas költő, író, irodalom- és művelődéstörténész, műfordító, szerkesztő kapja.

Tóth László József Attila díjas költő

Tóth László laudációja

Fotó: felvidek.ma

A budapesti születésű alkotó gyermek- és ifjúkorát, felnőtt éveinek egy részét csehszlovákiai magyarként Izsán, Pozsonyban, Komáromban és Dunaszerdahelyen töltötte. 1986-ban Magyarországra települt, és fölvette a magyar állampolgárságot. 2005-ben azonban – magyar állampolgárságát megtartva – újra visszaköltözött Pozsonyba, majd Dunaszerdahelyre. A határon inneni és túli otthonkeresés, a kötődés kettőssége formálta líráját is. Költői pályája a neoavantgárd ihletésében indult, majd az antikvitásra, a klasszikus és összegző igényű életművekre reflektáló, a későmodernség jegyeit is magán viselő kötetek formálódtak műhelyében. Verseiben a nyelvbe zártságnak, a nyelv teremtő erejének témájával, az identitás problémáival foglalkozik. Az „önazonosság megőrzésének kényszerítő parancsa” és „az önazonosság elvesztésének félelme” kíséri végig kiváló életművét, a kísérlettől eljutva a szétesés ellen küzdő pozitív költő attitűdjéig. Verses és prózai köteteit egyaránt a műfaji és nyelvi gazdagság jellemzi. Harmincnégy önálló könyve mellett nagyon fontos szerkesztői, irodalomszervezői tevékenysége is. 1998-tól önálló kiadót alapított Ister néven, melyet 2007-ig működtetett. Csehszlovákiai, magyarországi, szlovákiai irodalmi lapok és kiadványok szerkesztőjeként, könyvkiadóként, irodalomszervezőként és műfordítóként nagyon sokat tett a hazai és a határon túli magyar irodalom fennmaradásáért, az anyanyelv megőrzéséért.

Egy mondatba sűrítve: Tóth László harmincnégy önálló kötetével és több mint tízkötetnyi műfordításával kimagasló költő-írói, műfordítói életművet teremtett, szerkesztőként, könyvkiadóként és irodalomszervezőként nagyon sokat tett a hazai és a határon túli magyar irodalom fennmaradásáért, a magyar nyelv megőrzéséért.

Önálló kötetei:

A hangok utánzata (versek, 1971)

Ithakából Ithakába (versek, 1975)

Átkelés (versek, 1977)

Ákombákom (mese, 1980)

Megközelítés (antológia, Kulcsár Ferenccel, 1980)

Vita és vallomás (interjúk, 1982)

Az áldozat (dráma, 1982)

Istentelen színjáték (versek, 1983)

A mullók városa (meseantológia, 1983)

Gyújtópont (versantológia, 1984)

Ötödik emelet, avagy Egy éden bugyrai (versek, 1985)

Lyuk az égen (gyermekversek és mesék, 1985)

Hogyan kell repülni? (mese, 1986)

Éjjelenként a semmivel, avagy A tett nélküli színhelyek (Válogatott és új versek, 1987)

Szélén az országútnak. Csehszlovákiai magyar költők, 1919–1989 (válogatás, utószó, 1990)

Mint fészkéből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949. (Szerkesztette Molnár Imrével, 1990)

A szélördög (népmeseválogatás, 1991)

Párhuzamok, kitérők (esszék, tanulmányok, 1991)

A megértés nehézségei. Komárom-Esztergom megyei pályakezdő költők (1992)

Tudósítás egy ország elvesztéséről. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1919–1989 (Válogatta, szerkesztette, utószó, jegyzetek, 1992)

Elfeledett évek (esszék, cikkek, 1993)

Hármaskönyv (versek, 1994)

Nyomkereső (irodalomtörténeti vázlat és olvasókönyv, Bodnár Gyulával, 1994)

Minden olyan furcsa (gyermekversek, 1995)

Próbafelvételek a (cseh)szlovákiai magyar irodalomról és művelődésről (esszék, tanulmányok, Filep Tamás Gusztávval, 1995)

Fókusz 1970–1995 (1995)

Harangzúgásban, avagy A hús bohóca (Válogatott versek, 1996)

Szó és csend (interjúk, 1996)

„...miként hajdan az apostolok” A komáromi magyar színjátszás története a kezdetektől 1945-ig (1997)

Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története 1945-től napjainkig (1998)

Ötven tükör (válogatott versek, 1999)

Köz-művelődés-történet (tanulmányok, 2000)

A Zöld Vadász (népmese-feldolgozások, 2002)

Átváltozás, avagy az „itt" és az „ott" (Összegyűjtött versek és értelmezések 1967–2003, 2003)

A boszorkány porszívója (meseregény, 2004)

Lapszél (esszék, vallomások, 2005)

A próbára tett királyfi (népmese-feldolgozások, 2006)

Hatszemközt, avagy Korbúcsúztató – anno 1989. Nyolc beszélgetés szlovák és szlovákiai magyar írókkal egy rendszer végóráiban (2006)

Az elvarázsolt varázsló (régi-új mesék, történetek, 2007)

Magyar népmesék (Erdélyi János nyomán, 2007)

Kötélen, avagy Amint az ég... (versek, 2008)

Varázslatos mesék Napkeletről (mesefeldolgozások, Soós Tamás fordításai nyomán, 2008)

Ma Isten maga..., avagy Változatok a teremtésre (Válogatott versek, 1968–2008, 2009)

Egy öngyűjtő feljegyzései, avagy Eszmék, rögeszmék, toposzok (esszék, futamok, 2009)

Tóth László legszebb versei (2010)

 

Műfordításai:

  1. Zahradník: Apróhirdetés (színmű, Pozsony, 1978)
  2. Pavlovič: Lenke kecske mesekönyve (mesék, Pozsony, 1982)
  3. Tibenský: A királynő könyvtárosa (monográfia, Pozsony, 1985)
  4. Feldek: Ennivaló nagynéni (komédia, Pozsony, 1985)
  5. Čarek: Színes világ (leporelló, Pozsony, 1985)
  6. Holub: Interferon avagy a színházról (versek, Vörös Istvánnal, Budapest, 1997)

St. J. Lec: Fésületlen gondolatok (aforizmák, Budapest, 2000)

Vl. Holan: Falak (versek Csehy Zoltánnal, Polgár Anikóval, Tőzsér Árpáddal, Vörös Istvánnal, Pozsony 2007)

Hat nyúl egy zsákban (szlovák népi találós kérdések, 2009)

 

Díjai:

A Szlovák Irodalmi Alap Jutalma (1975, 1977)

Győry Dezső jutalom (1986)

Soros-ösztöndíjas (1986, 1992, 1998)

Kassák-ösztöndíj (1987)

Fábry Zoltán-díj (1992)

József Attila-díj (1994)

Bibliotheca Hungarica-díj (1994)

IRAT-nívódíj (1995)

Esterházy János Emlékérem (1996)

Artisjus irodalmi díj (1996)

Arany János irodalmi ösztöndíj (1997)

Forbáth Imre-díj (2004)

Péterffy Vilmos-díj (2010)

 

 

 

 

Budavári Önkormányzat

Budavári Önkormányzat 2019.